A falu
Székelyudvarhelytől 12 kilométerre, a 131-es számú aszfaltozott megyei úttól 3 km-re, a 23-as községi út mentén fekszik Telekfalva, 550-580 méter tengerszint feletti magasságban. A községi út a Somos aljában húzódik, a Kerek-csere és a Szentegyház-földje déli oldalán.
A falu eredete
Telekfalva eredetének története a szájhagyomány és a mondák homályába vész. Ha voltak is konkrét történelmi adatok, hamuvá váltak a papilakkal és annak értékes levéltári anyagával együtt, 1872-ben, a faluban pusztító tűzvész alkalmával.
Történelmi tények helyett kénytelenek vagyunk a szájhagyományt elfogadni, amely szerint a közeli bágyi várban vitézkedő székelyek voltak az első telepesek. "Telekfalvát egy a bágyi várból, Balázs nevű vitéz alapította, akinek megtetszett a szép források által öntözött völgy és ott << telek >> helyet foglalt magának. Később a várőrizetből, s másunnan is többen települvén oda, falu keletkezett, mely Balázs vitéz első telkéről Telekfalva nevet nyert".
A faluban mai napig fennmaradt szájhagyomány más változatban meséli el a falu eredetét. A bágyi vár urának volt három fia, Sándor, Tamás és Elek. Sándor letelepedett, családot, majd falut alapított, amelyet az ő nevéről Sándorfalvának neveztek el. Tamás Tamafalában, míg Elek a mai Telekben próbált megtelepedni. Később Tamás és Elek telepesei összeköltöztek a mai falu helyére, amely a két fiú nevéből kapta a Telekfalva nevet.
Telekfalva a XIV. században már mint falu szerepel, de oklevelekben csak1566-tól jelenik meg. A Székely Oklevéltár szerint különféle néven jegyezték be: Thelekfala, Thelekfalu, Thelekffala, Thelekffalwa, Telekfalj, Telekfaluj.
Telekfalva
A falu első írásos említése 1566-ból való, 1614-ben a rendelkezésünkre álló adatok szerint 30 szabad és 11 jobbágycsalád lakta. Lélekszáma 1867-ben volt a legnagyobb (401 személy), ma több mint kétszáz személy lakik itt. Református temploma mai formáját a 16. század végén nyerte el. Azért maradt fenn kevés írott forrás a falu történetéről, mert a paplak és annak levéltára az 1872-es tűzvész alkalmával megsemmisült. A település lelkésze 2002. január elseje óta Juhász Ábel református pap.
Egyház
Telekfalva lakossága valaha természetesen katolikus volt, Soós Adolf szerint a mostani templom is átépített római katolikus kápolna, jelenlegi formájában valószínűleg 1694-ben alakították át "Kovács János megyebírósága alatt". Déli oldalán jelenleg is látható a felírat: "Anno Domini 1694".
Nehéz megmondani, hogy mikor lettek reformátusok a falu lakói. Bizonyára korán, mert a település Székelyföldnek ahhoz a részéhez tartozik, amely a fejedelmek idejében egyetemesen reformált vidékként szerepel. Szomszédságában unitárius községek vannak, ami szintén azt bizonyítja, hogy itt a reformáció már János Zsigmond idejében ismeretes volt. Tény az, hogy Telekfalva anyaegyházzá csak 1752-ben vált, addig Patakfalvának volt a filiája.
Telekfalva anyaegyházközségben szolgáló lelkészek az 1700-as évektől napjainkig:
- Szabó István: 1782-1784
- Régeni György: 1784-1787
- Zója István: 1787-1794
- Kónya Péter: 1794-1809
- Simó Zsigmond: 1809-1835
- Kovács József: 1835-1850
- Kovács Sándor: 1851-1907
- Jakab György: 1907
- Szabados József: 1907-1913
- Soós Adolf:1913-1915
- Koréh Béla: 1915-1922
- Sándor István: 1923-1968
- Bartalis Pál: 1970-1978
- Nagy Márton: 1978-1988
- Vajna Jenő: 1988-1999
- Vánca Lajos: 1999-2001
- Juhász Ábel: 2002-
Népesség alakulása
1614 – 30 szabad és 11 jobbágycsalád
1721 – 4 jobbágy, 6 zsellér, 27 szabados, 3 egyéb, összesen 40 háztartás
1766 – 138 férfi 109 no, összesen 247 lakos
1867 – 401 lakós
1888 – 375 lélekszám
1890 – 364 lakós: 355 református, 5 katolikus, 4 más vallású
1944 – 99 ház, 335 lakós
1978 – 300 lakós
1999 – 178 személy
2006 – 223 lakós
2007. július. - Cserelelkészség
A 2006-os esztendő után az idén is június 27-július 23 között lelkészcserére került sor. Ebben az időszakban, a Telekfalvi gyülekezetben Mészáros Ildikó a Hevesi Református Egyházközség lelkipásztora teljesít szolgálatot, míg Juhász Ábel a Hevesi gyülekezetben szolgál. A két gyülekezet 2004 óta van testvér-gyülekezeti kapcsolatban. A lelkészcsere nem csupán szakmai gyakorlat, hanem „vérfrissítés” is a gyülekezetek számára. A tavalyi tapasztalatok azt mutatták, hogy mindkét gyülekezet számára lelkiekben való gazdagodást jelentett ez a csere.
Menedékbarlangok a környéken
A két régész a környéken több török kori menedékbarlangot is feltárt, legutóbb a Telekfalvától északra lévő Somoserdő felett, az Őrhegy oldalában kutatott egy mesterséges, emberek által létrehozott menedékhelyet. Hasonlóak vannak Muzsna, Kénos és Máréfalva közelében, ugyanilyen a Budváron és a Rezen található barlang is. A telekfalvit a 16. században hozhatták létre, működésükről írott adatunk nincs: Sófalvi szerint bizonyos, hogy a hagyományoknak hinni lehet, amikor arról beszélnek, hogy ezekbe a barlangokba menekültek a falvak lakói a török dúlások idején. Hogy miként muködött ez az egész barlangrendszer, további kutatások tárgyát képezi. Ideiglenes ottlakásra utaló leleteket (hajtu, ruhakapocs, cserépdarabok, kis mennyiségű állati csont) találtak a barlangok bejárati részén, és nem kizárt az sem, hogy eredeti céljukon kívül másra is használták a helyeket.
Udvarhelyi Hiradó 2007 június 15 Katona Zoltán
2007 május - A telekfalvi barlangcsoport
A telekfalvi barlangcsoport egyike a legnagyobb és legépebben fennmaradt Udvarhely környéki mesterségesen létrehozott barlangoknak.
A falutól északra emelkedő Somoserdő fölötti pontuszi konglomerátum sziklaoldalba három barlang mélyed, ahová a hagyományok szerint a falu és a környék lakói menekültek a török támadások idején.
A barlangok előzetes felmérése után régészeti ásatással kutattuk a több "kamrából" álló, több mint 150 négyzetméter alapterületű 2. számú, középső nagybarlangot. Az ásatás 2007. májusában folyt a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum szervezésében.
A tényleges kutatás megkezdése előtt el kellett távolítanunk a barlang előterében az elmúlt évszázad folyamán leszakadt 70-80 köbméternyi omladékot. Ez alatt tártuk fel a barlang használati idején képződött kultúrréteget, benne kerámiával, állatcsontokkal, fémtárgyakkal és néhány viseleti kellékkel. A leletek 16-19. századiak, így a feltárás eredményei alapján hitelt adhatunk a mondai hagyománynak és elmondható, hogy a barlangokat a 16. században hozták létre. Az ásatás éredekes és új adatokat nyújtott a barlang szerkezete, bejárata megismerésében is, a kutatást a jövő évben folytatjuk.